Gyereknek megtakarítás? Mikor kezdük el? Egyáltalán van értelme? Milyen megoldások vannak? Mennyit tegyünk félre? Stb... etc...
Biztos vagyok benne, hogy minden szülő, - ahogy Te is kedves Olvasó - a legeslegjobbat szeretnéd mindig és minden alkalommal a Lurkó(k)nak.
Akkor nincs is más hátra, mint felkészülni a - 'Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.' - bölcs mondás kimenetelére.
Karrierem során nagyon sok szülővel találkoztam, így tettem szert a sok-sok tapasztalatra, amiből építkezve tudok minderről írni. A következőkben a különböző felmerülő kérdésekre\kétségekre válaszolok.
- Nagyon kicsi a gyerek, hol van az még... Hatalmas szerencse, hogy így van, és nem 3 év múlvára kell előteremtened a havi fizetésedből pl. a tandíjra valót! Mert akkor tehetnél félre havi 100-200 ezret. És lehet, hogy még az sem lenne elég. Csak azt jegyezd meg, hogy minél hamarabb elkezded, annál több időd van, tehát nem kell fogsz beleszakadni havonta.
- Most vettünk házat, építkezünk, minden fillérünket inkább ebbe toljuk még egy éveig...
De jó, mert ez nyilván életszínvonalbeli változást eredményez. Ezért egy részről ezt teljes mértékben megértem. Másik oldalról, viszont azt kell belátni, hogy nem magad elől vagy előlem veszel el valamit, hanem a saját gyermeked elől! Tudom, éppen most is miatta van a hercehurca az építkezéssel. Na de ilyenkor inkább azon gondolkozz el, hogy mi a szükségesebb hosszú távon? A nagyobb\szebb lakás vagy az, hogy elindítsd az életbe?
Illetve félreértés ne essék, nem százezrekről beszélünk most sem, hogy egy építkezésbe komoly hiányt jelentsen!
- Ki tudja még, hogy mi lesz 15-20 év múlva? Egyetértek! Én sem tudom, és Te sem. Ha kaptál a szüleidtől némi életkezdési támogatást, akkor kérdezd meg tőlük, hogy ők tudták-e, hogy mi lesz, amikor Te felnősz? Csak egy dolgot tudtak, hogy Téged mindenképp segítenek!
Ha Te a másik halmazba tartozol, akinek nem adtak otthonról ilyesmit, akkor azon gondolkozz el, hogy ez mennyivel több nehézséget jelentett? Manapság ha albérletbe akar valaki költözni, 2-3 havi kauciót le kell tenni az asztalra. Egy kezdő fizetésből ez aligha lehetetlen. Milyen jó lenne, ha legalább ez nem jelentene a gyermekednek problémát.
- Még mit nem! Engem sem segítettek a szüleim, mégis rendes felnőtt lettem! Ennek szívből örülök! Én sem arra gondoltam, hogy kacsalábon forgó palotát ajándékozz neki csak úgy. Csak pénzügyi tudatosságra neveld! Ugyanis statisztikailag, akik kaptak otthonról pénzt, és tudtak róla, hogy neki gyűgytenek a szülők, azok a fiatal felnőttek sokkal jobban osztját be a pénzüket.
- Azt sem tudom, hogy mit akar majd akkor... Honnan tudjam, hogy mire tegyek neki félre? Te már nagyon jó úton vagy! És segítek, nem is kell eldönteni. Majd kigondolja, -természetesen reális keretk között - hogy autó, saját vállalkozás beindítása, továbbtanulás, vagy bármi más. Ezért olyat válassz mindenképp, ami szabadon felhasználható, hogy ez a rugalmasság megmaradjon neki.
- Ez nagyon sok idő! Mi van ha baleset ér vagy elvesztem a munkám, ne adj Isten, meghalok?! Nagyon örülök, ha ez felmerül, mert az felől szülői gondolkodásra vall! Erre az a megoldás, hogy olyan programot válassz, ami szüneteltethető, ha van egy kis gond. Ha pedig megtörténik a leghrosszabb, akkor pedig mindenképp hagyatéki tárgyalás és illetékmentesen kerüljön az örökösökhöz! Erre a kettőre nagyon kell figyelni, hiszen nincs olyan ember, aki tudja, hogy soha nem lesz baj.
- Azt szeretném, hogy külföldön tanuljon, ott dolgozzon! Rendben, ez is hozzá tartozik, hiszen a világ legjobb egyetemei mind külföldiek. Ebben az esetben két dologra kell figyelni: jóval több pénzbe kerül, mint az itthoniak, szóval a lépték nem elhanyagolható; màsrészt akkor olyan megtakarítàsi forma után nézz, hogy több fajta pénznemmel lehessen bővíteni. (Csak egy apró megjegyzés, hogy lehet, hogy a gyerkőc nem akar majd külföldre menni.)
- Majd diákmunkából összerakja! Mindenképp szorfgalomra és dolgosságra neveld a gyerkőcöt. Illetve ebből megtanulja, hogy minden pénz számít, és hogy semmi sincs ingyen. Viszont végezzünk egy apró számítàst: 600 Ft órabér, dolgozzon heti 20 órát, az 48.000 Ft egy hónapban. Ha mind a 12 hónapot így végigdolgozza a napi 7-8 óra iskola, plusz tanulás mellett, akkor valamivel több mint fél millió forint. Ebből tuti, hogy költeni fog, maradjon neki 350.000 Ft egy évben. Ez már egy fél évnyi tandíjra sem elég sajnos... Illetve ez kb. kivitelezhetetlen, mert telhesen kimerültté teszi, és szabadideje sem lesz. Nagyon fontos, hogy dolgos legyen, de ez kizsigerelés egy diáknál.
- Majd diákhitelből megoldja, mert az nem is olyan rossz... Valóban nem olyan kötött mint egy normál banki hitel. Viszont amint munkába áll a gyermek, máris el kell kezdeni törleszteni. Ha magasabb a bejelentett munkabére, akkor jóval többet kell fizetnie. Illetve a tőketartozás folyamatosan kamatozik!!! Statisztikailag nagyon sok ember lesz, aki vissza sem tudja fizetni aktív korában ezt a tartozást. Ugyanis mire nyugdíjba megy, elévül. És a havi törlesztő sajnos sokszor csak a kamatokat fedezi. Nagyon sok diákhitelt láttam kiváltani személyi kölcsönnel, ugyanis az sokszor végeláthatóbb. Meg azért a gondolat: hitellel kezdi a gyernek a Nagybetűset?
- Még a családi pótlékot is ráköltjük... Azt érdemes végiggondolni, hogy ezt havonta fixen adja az állam 18 éven keresztül! Ezt olyanra érdemes elkölteni\befizetni, aminek nyoma van, és a gyermek javát szolgálja! A szülők havi bére van a költségek fedezésére, ez a havi összeg többre hivatott! (És már a családi adókedvezmény is könnyíti a fentieket.)
Remélem valamennyire tudtál azonosulni. Hogy emészthető legyen, hirtelen ennyi, de szívesen válaszolok kérdésekre, észrevételekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése